Sz. Szántó Judit szerk.: A pantomim (Korszerű színház 77-78., Budapest, 1965)

JEAN SOUBEYRAN: BESZÉD SZAVAK NÉLKÜL - Képzelt testtechnika - A bot

követem a karomat* A rud rákényszerít, hogy meghajlítsam a felső testemet és lassan letérdeljek* Ebben az esetben az objektum azt követeli a szubjektumtól, hogy megváltoztassa térbeli helyzetét* A test és a két láb a rud létezését szolgálja* Ez a fiktiv rud természetesen egyáltalán nem jelent segítséget a pantomimus egyensúlya szempontjából* Ellenkezőleg* akrobatikus tartást követel tőle. A pantomimusnak azt kell mutatnia, hogy ennek a rúdnak a segítségével támaszkodik, mert ezzel az elképzelt támasztékkal bizonyíthatja a rud létezését. A térbeli bot A fiktiv bot kedvelt játékszer a pantomim-tanitvány szamára. A munkánkhoz kiválasztott bot olyan hosszú, amilyen hosszúvá a két kezünk teszi; a közönség naiv tekintete számára a kéz mutatja a bot két szélső végét. Ha a kezünket közel tartjuk egymáshoz, a bot rövid, ha a két kéz távol áll egymástól, a bot ennek megfelelően hosszabb. Vegyük hosszúságnak az elérhető legnagyobb kartávolságot, és közben ne feledjük, hogy a kéznek és a csuklónak keli ábrázolnia a bot egyenes vonalát. Emellett természetesen feltételezendő, hogy a tanítvány egyidejűleg visszaemlékszik az öt érzék első improvizációs gyakorlataira is, és már képes rá, hogy megteremtse a bottal való fizikai kapcsolat képzetét. Ebben az esetben érezni fogja kezében a tárgyat. Először tehát legyen meg bennem a fiktiv tárgy pontos képsete, formájának, súlyának a képzete - hinnem kell benne. Másodszor át kell vinnem a közönségre a tárgyról alkotott képzetemet, ugy, hogy a közönség is higgyen benne, lássa a fiktiv tárgyat, éspedig oly módon, ahogyan a pantomimus ezt meg akarja neki mutatni*