Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A díszlettervező
szitett munkában, készíthet egész halom plszkozatot, vázlatot - és mégis hiábavaló lesz minden erőfeszítés, ha a szóbanforgó díszlettervező távol áll a bemutatásra kiválasztott darabtól, A leendő előadás díszlettervezőjének kiválasztása ugyanolyan fontos, mint a helyes szereposztás. Mindkét esetben döntő szerepet játszik a rendező művészi intuíciója. Azonnal megérezni, hogy ennek vagy annak a díszlettervezőnek a kezében a darab mely szólamai hangzanak nagyobb erővel és melyek tompulnak el, meglátni, mivel egészíti ki a díszlettervező a költőt és általában illik-e egyéniségéhez a bemutatásra kitűzött darab - mindezekre a kérdésekre a rendező csak akkor találhatja meg az egyetlen harmonikus megoldást, ha képzelőerejének már annyira ura, hogy az előadás bármelyik jelenetét valamennyi összetevőjének - színésznek, zenének, világításnak - együtthatásába! tudja maga elé vetíteni. Csak az ilyen rendező érzi meg, hogy az adott díszlettervező miként gazdagítja az előadást, s ő maga miként gazdagodik a színészi munka, a zene,a világítás révén. A Pimenov díszlettervezővel és festőművésszel együtt végzett sokévi munka alapján rájöttem, hogy Pimenov a szovjet élet uj jelenségeinek költője, napról napra változó életünk szerelmese, Pimenov számára az egész ország uj,nagy alkotás, uj házak, uj utak, uj gépek, uj zöldövezetek. Az embereket legtöbbször mozgásban látja, amint autón, vasúton utaznak, hátizsákkal járnak és hajukat, ruhájukat az uj élet friss szele lobogtatja. Az alkotásnak és a munkának ez a poézise. amely Pimenov művészetének fő témája, sugallta nekünk, hogy őt hívjuk meg Vlnnyikov Széles sztyeppe és Csepurin Tavaszi áradat című darabjainak díszlettervezőjéül, A díszlettervezővel végzett közös munka során mindent el kell követni, hogy a díszlettervező önálló véleményt nyilvánítson, vitatkozzék a rendezővel és ezáltal is gazdagítsa annak elgondolását.- 9o -