Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

A shakespeare-t örökség ilyen felosztása alapjában helytelen és formalista. Shakespeare lángesze éppen abban nyilvánul meg,hogy vigjátékai az alapeszmét a színpadi cselekmény és a pszichológiailag gazdagon egyénitett jellemek teljes fényében, s ami a legfőbb: a Jellemeknek a cselekmény folyamán bekövetkező fejlődése fényében mutatják be.

Az előadás rendezői megoldását sokban meghatározta az a körülmény,hogy e vígjátékban a hangsúly a jellemek feltárására esik. Kiiktattuk az előadásból az előjátékot a lorddal és Ravaszdi Kristóffal, amelynek értelmében az egész tulajdonképpeni cselekményt a színészek Ravaszdi számára játsszák el. Nem volt kedvem "színházat Játszani a színházban". Ha a szovjet színészeknek Shakespeare-korabeli angol színészeket kellett volna játszaniuk,akiknek az a szerepük, hogy eljátsszák a Makrancos hölgy szerepeit, nyilvánvalóan megsemmisítettük volna a darab fentebb kifejtett eszmei tartalmát. A "színpad a színpadon" látványossága elvonta volna az eszmétől a színészek, a rendező és a nézők figyelmét; az előadáson a Shakespeare-korabeli színházi Játék konvencionális fogásai, körülményei, hagyományai uralkodtak volna el,

A régi színészi játék fogásaival el lehet játszani a Hamlet rövid "egérfogó" jelenetét, amely csak a király leleplezésére szolgál, de ha az egész előadást ilyen idézőjelesen oldanék meg, nem tudnék közvetíteni a nézőnek az alakok lelki tartalmának egész gazdagságát.

Természetesen nem követelünk kizárólagossági jogot a magunk Shakespeare-értelraezésének és tudjuk, hogy felfogásunk sokak szemében vitatható lehet, a shakespearei hagyaték betűinek őrzői számára pedig az előjáték kiiktatása egyszerűen szentségtörésnek vagy a nagy drámairó "kijavítására" irányuló kísérletnek tűnhet fel,

A múzeumi emléktárgyaknak ezek az őrzői úgy vélik, hogy az ilyen "kísérletek" megengedhetetlenek. De amig- 61