Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A rendező elgondolása

korszakkal, az akkori élettel való aprólékos ismerkedés sorén, a darab mélyebb értelmezésénél. Az első benyomásokból egy és más elpárolgott, egy és más kontrétabbá vált, végül pedig uj meglátások is születtek.

Általában nem lehet megszabni a határidőt, amelyen belül a rendezőnek a darabbal kapcsolatos történelmi anyagot el kell olvasnia. Minden a szerzőtől, a darabtól, végül pedig a rendező művészi egyéniségétől függ.

Ebben az esetben, hogy ellenőrizzem benyomásaimat a darabban megismert emberekről, azonnal rávetettem magam a reneszánsz művészeire, olvasni kezdtem a történelmi irodalmat, tanulmányoztam Marx és Engels megnyilatkozásait a reneszánsz koráról.

Mindezeket a gondolatokat és az egész történelmi anyagot összehasonlítottam a darab eeemérçreivel, tényeivel és embereivel, s igy még élénkebben megláttam az elképesztően üvöltő diszharmóniát.

Üvölt a nyomor az esztelen pompa és gazdagság hátterében. Üvölt a reneszánsz istenien szép férfiai és asszonyai közelében élő törpék és nyomorékok ijesztő rútsága és visszataszító külseje.

Üvölt a feslettség és zabolátlan s á g Petrarca szerelmi költészete és Botticelli festményei mellett.

Üvölt a pogány romlottság, mely azt hiszi önmagáról, hogy nem áll ellentétben a kereszténységgel.

Üvölt Michelangelo engedetlensége, Michelangelo tigrisként marakodik a lángelme szabadságáért és függetlenségéért , de a papok és a Medicik béklyót vetnek rá.- 54 -