Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A folyamatosság

Az, hogy a szinész rögzíti ezeket a mozzanatokat,teljesen természetes, az már azonban káros szerepbeli életének folyamatossága szempontjából, hogy ezekben a váltakozó mozzanatokban belső aktivitása különbözó fokot ér el.

Ezért, ha a szerepen végzett munkáról van szó, a színészek nevelésében az egész technikának, az egész módszernek arra kell irányulnia, hogy a színészt bevonják abba a harcba, amely a szerepben való létezésének folyamatosságáért zajlik az egész előadás során. Ez a folyamatosság pedig teljes egészében attól függ, hogy mennyire aktív a színész alkotóllag és mennyire vesz részt a közös munkában szerepének éppen azokban a mozzanataiban, amikor nem 5 áll a néző figyelmének gyújtópontjában, amikor hallgat.

Arról már a rendezőnek kell gondoskodnia, hogy a szinész aktiv életének megnyilvánulása a "mások" jeleneteiben ne zavarja a nézőt és ne vonja el a fő cselekménytől.

A hallgatás zónáiban kifejtett színészi aktivitásnak kell alárendelni a szinészoktatás egész módszerét a sziniiskolákban, valamint a próbák módszerét a színházban. Meggyőződésem, hogy Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko művészi örökségének további fejlődése főként ebben az irányban halad. És ha ezt elfogadjuk, akkor sajátítjuk el igazán mélyen, nem pedig iskolás felületességgel a "belső monológ", a "második sik", a "szövegjpélye" és a "gondolati cselekvés" művészeti fogalmait.- 118 -