Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
A folyamatosság
Nem lehet egy alakot egészében átfogni, ha csak "ettől-eddig" próbáljuk nézni. Hogy megértsük a jellemet és megtaláljuk a színdarab elejének helyes csengését és ritmusát, látnunk és éreznünk kell, milyen megkönnyebbülten hal meg Larisza a darab végén. Ahhoz pedig, hogy megértsük és helyesen érezzük meg a szerep végét, vissza kell térnünk a kezdethez, amikor larisza még "kapaszkodik az életbe." Hogy egészében megérezzük ■Tulia alakját, feltétlenül egyidejűleg kell megragadnunk a törékeny lány félig gyermeki engedelmességét a tragédia első jeleneteiben és bátor, hajlithatatlan jellemét, amely később minden akadályt lebir Romeo iránti szenvedélyes szerelmében.A szerep elejének és végének ebben az egységében benne van az egész Julia. A művészi kép teljes átfogásáért végzett munkának fontos része az az alkotó folyamat, amelyben a szerep és az előadás kezdetét és végét közelitjük egymáshoz. A szinpadi alakot nemcsak életének a színdarabban adott láncszemei által közelíthetjük meg; ismernünk kell azokat az éveket, amelyeket a színdarab előtt, a színdarabon belül és a színdarab után élt le; tudnunk kell, hogyan és mivel végzi életét, függetlenül attól, hogy ez az élet befejeződik-e a színdarabban. A drámairodalom igazán művészi alkotásában a szereplők élete egy másodpercre sem áll meg. Még a felvonások közti szünetekben is évek vagy megszámlálható percek telhetnek el, de megszakítás ebben az életben nincs. A Sirály utolsóelőtti és utolsó felvonása közti tizenőtperces szünetben két év telt el. És amikor a függöny az utolsó felvonás kezdetét jelezve felgördül, a nézőnek azonnal éreznie kell az idő röptét, mozgását. Nyina Zarecsnaja szeme kerekebb lett és megsötétült. A lány uj életritmusra tett szert. Színházi munkáját most hőstettnek, nagy- 11S
