Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)

A díszlettervező

kényelmetlen és szűk helyet biztosit a szinész számára,vagy olyan tompított fényt kiván, amelyben nem lehet játszani.

Az ilyen színpadképek tárlatra kívánkoznak; a színészeket viszont teljesen megzavarják. A jelmeztervek bármilyen hatásosak, érthetetlenek a szabó számára. Az előírásaik szerint varrt ruha puszta kellék marad. Ilyen kosztümöket soha nem hordtak az emberek, nem lehet bennük élnilétezni, teljeB egészében a színház szülte őket és nem a kor, az élet. Színük vad, "szinházias"; zsebük rendszerint nincs; gombjaikat nem lehet kigombolni - "kellék"-gombok, nincs hova elrakni a pénzt, az iratokat. Ez a kellék-szemétdomb a díszletek, a jelmezek és a bútorok területén a színészt gyakran ugyanilyen "kellékszerü" játékfogásokra indítja,azaz értelmetlen fecsegésre vagy hamis dekl&málásra. És ez az olcsó áru kikiáltókra is talál, akik mindebben "az emelkedett szinháziasságot" dicsőítik.

Természetesen mihelyt színpadainkat a korszerű szovjet tematika foglalta el, ez az aranyfüst jelentős mértékben kiszorult róluk, de,hogy igy fejezzük ki magunkat, csak azért, hogy "előre előkészített állásaiba", vagyis a klaszszikua repertoár területére vonuljon vissza.

Itt a kor történelmi konkrétsága helyett gyakran a színházi absztrakció uralkodik. Absztrakt minden, a kosztümöktől és a díszletektől kezdve egészen a szinészi játékig, s a művészetnek ezt a történelmietlen megnyilvánulását egyes felelőtlen teoretikusok és kritikusok érdekes színházi jelenségként tartják számon.

Ezen a területen a díszlettervezők, de a rendezők is sokat okulhatnának az orosz történelmi festészet tapasztalataiból. Hiszen az orosz történelmi festészetben a kor konkrét történelmi meglátásának lebecsülése és a sallangos szépelgés hivta életre az úgynevezett bojár-stilust, amelynél undorítóbbat elképzelni is alig lehet. Sok erőfeszítésébe került Szurikovnak, Rjabuskinnak, Vaeznyecovnak és- lo7 -