Popov, Alekszej: A színjáték művészete - Korszerű színház 18-19. (Budapest, 1960)
Bevezető
Elég sok oka van, hogy az elmélet területén éppen ebben a kérdésben mutatkozik lemaradás. Ezek közül a legfőbb, hogy az előadás művészi tökélyének fogalmát teljes egészében as olyan megismételhetetlen esztétikai tulajdonságok kategóriái közé sorolják, amelyek állítólag nem elemezhetők,vagy pedig az olyan jelenségek közé, amelyek a rendező egyéni tehetségétől, a spontán érvényesülő ragyogó színészi egyéniségektől függnek. Minden rendező, aki megkockáztatja, hogy munkája során figyelemmel kísérje a művészi szempontból teljes előadás fejlődésének folyamatát, és feladatául tűzi ki, hogy ezt a fejlődést rögzítse /összpontosítsa/ - ezáltal szinte mintaszerűnek ismeri el saját munkáját. Ez vitát szül a rendező környezetében, az ő részéről pedig szerénytelenség. Ezenkívül az alkotó gondolat, mihelyt konkrét szóbeli kifejezést ölt,a művész szemében már sokat vészit izgalmas szépségéből. Az elképzelt előadás elméleti megfogalmazásánál félő, hogy e megfogalmazás elvont és befejezetlen lesz, mert az alapötlet csak akkor kel életre, csak akkor módosul és akkor testesül meg igazán, ha valamennyi szinész a szivébe zárja, így történt ez az Othellónak azzal a rendezői tervével, amelyet Sztanyiszlavszkij dolgozott ki. S ha a nagy rendezőt nem gátolja betegsége, akkor tervét nem Írásba foglalta volna, hanem gyakorlatilag valósítja meg. Az Othelló rendezői terve a legnagyobb sikerek és eredmények egyike a rendezői elképzelés alakulásának és kutatásának területén. Sokhelyütt betekintést nyújt az egységes előadás felépítésének technológiájába, noha Sztanyiszlavszkij sehol sem kalandozik el a tisztán elméleti megítélések vagy általánosítások területére. A tragédia létrejöttének folyamata foglalkoztatja, nem pedig az előadás felépítési elméleteinek taglalása, Nekem személy szerint - rendezői gyakorlatomban és az előadás teljességével kapcsolatos kérdések elméleti értelmezésében egyaránt - igen sokat nyújtott az Othelló, noha a jelen munkában igyekeztem nem hivatkozni e műre, nehogy az én elméleti elképzeléseimet Sztanyiszlavszkijnak tulajdonítsák.- 9 -
