Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A színház ma is a legnagyobb veszélyben forgó művészetek egyike

Ami a realizmust illeti: állandóan csodálkozom rajta, milyen hoeszuéletii ez a szó. A művészet egyfajta mód arra, hogy a természetbe rendet vagy rendetlenséget vihessünk.Mit jelenthet hát ebben az ügyben a "realizmus" szó? Rimbaud talán realista? Hát Corneille? És Kleist? És Léger?^8^ Nem találok semmiféle kézzelfogható realizmust Molière Don Jüanjában, a komtur megjelenésében, Sganarelle oktalan bölcselkedésében, Harpagon monológjában,a Cid infánsnőjének csodálatos stanzáiban, Rodrigo szerelmi harcában, Auguátus monológjában.

Egy dalt hallok; egy dalt, amely, a maga módján,egyedülálló.

Avagy pedig: a realizmus maga a technika. Úgy értem: a szavak lejtésének, a szókincsnek, a mondatszerkesztésnek, a szinpadi épitésnek adománya és művészete.Mert a realizmus a szinházban szavakból és emberi testekből készül.

X

Mindig az utolsó szó az igaz.

Phaedra utolsó szava: tisztaság.

Xiména utolsó szava: atyai.

Augustus utolsó szava: feledni.

A "fecsegő" Hamlet utolsó szava: csend.

A homburgi herceg utolsó szava: Brandenburg, vagy, ha úgy tetszik, a haza.

Harpagon utolsó szava: ládika.

Macbeth utolsó szava: Enough! /Elég!/

Oidipusz király utolsó szava: kitépni.

>63/ Fernard Léger /1881-1955/ hires s Franciaországban ma rendkivül divatos festő; a kubista-absztrakt iskolához tartozott. Hiresek voltak szinházi- és filmdiszletei is. /A ford./- 115