Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A titkok

1

Ilyenkor az az asszony, akiben - látszatra bár derűsen is - élnek a szív és az érzékek szenvedélyei, találkozik és összeolvad azzal a lénnyel, amellyé 5 is válni tud és amelyről nem tud lemondani. Még a másik súlyát is érezni véli. Ezeket a tisztességes házasságtöréseket a leghivebb feleségek is elkövetik. Tartósan szerelmesek Rómeóba vagy Ximénába ás nem szükségképpen a Rómeót vagy Ximénát játszó szinész vagy színésznő saját egyéniségébe.

Igazság és fantom, tehát tükör - ez a színház.

X

Tervek, de megvalósitás is, gondolkodás, de cselekvés is, álmodozás a kályha mellett, de küzdelem is a létért - ez a mi sorsunk. És szüntelen erőfeszítéssel kell ellenállnunk az illúzió bűvös erejének,amely úgy vonz bennünket, mint az űr. A mi dolgunk az, hogy összebékitsük a mindennapi élet napfényével.

Ó igen, tudom! a hideg észlények számára az illúzió nem jelent álmodozást. De Napoleon példája mégis arra figyelmeztet bennünket, hogy amikor az emberi sors magasan szárnyal, olyankor a számítás is a képzelet birodalmához tartozik és nincs messze az álomtól. A képzelet nemcsak a művész eszköze. A reálisan gondolkodó ember is tűnődésekbe merül, legalábbis este, alalvás előtt. "Odahaza valamivel gyakrabban vonulok vissza könyvtáramba... Egy torony harmadik emeletén van... Ott az én tanyám. Arra törekszem, hogy itt csak én uralkodjam és hogy ezt az egyetlen zugot kivonjam a házastársi, gyermeki és polgári közösségből. Véleményem szerint szerencsétlen az, aki odahaza nem tud hol otthon lenni, nem tud hol önmagával foglalkozni; nem tud hol elrejtőzni!" /Montaigne/

És ha igaz is, hogy a képzelet "a tévedések szülőanyja", mégis szükség van rá a cselekvés előtt, után és- 95 -