Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Levél az igazgatóhoz

lett, akik műhelyeik csendes nyugalmában dolgoznak. Másrészt vigyázni kell, hogy meg ne sértsiik, ellenállásra ne késztessük a művész érzékenységét akkor, amikor kezdetben, nem ismerve a szinpad bizonyos törvényeit, szokásait vagy hagyományait, félreismeri a helyzetet. Fennáll a veszély, hogy gőgös merevséggel sáncolja el magát képzőművészeti elvek mögé és mindenkivel szemben és mindenki ellen független képzőművészt alkotásba fog, holott tehetségét egy kevésbé személyes jellegű munka szolgálatába kellene állítania. Ha nem vigyáz, elveszíti az együttes szempontjait és annál hevesebb alkotói erőszakkal törekszik önmaga érvényesitésére, min^l kevésbé könnyítették meg munkáját.

Az Uzemigazgató egyfajta rendet kötelezővé tesz; a rendező viszont keresi a maga rendjét, az éppen próbált darab rendjét. Az üzemigazgató rendje állandó,a rendezőé változó. Az üzemigazgató ellenőrzi a játékszervezést, az öltözők karbantartását, a szállítók tisztességét. Annyira ura ennek a sokfajta feladatnak, hogy előre tudja a napot, amikor a játékszervezőnek vagy a díszlettervezőnek el kell látogatnia Cassegrainhez Z62/, vagy X.színésznek meg kell jelennie a jelmeztervezőnél.

Mielőtt még a rendező kipróbált volna egy szinészt valamilyen szerepben,neki már meg kell tudakolnia tőle feltételeit és negyvennyolc órán belül megállapodni szerződése felől. És - apró részlet, de a következőkben sok bosszúságnak veszi elejét - feljegyzi cipő- és késztyűméretét, fejbőségét, derékhosszát és derékbőségét.

Az Uzemigazgató felügyel a jelmezraktár karbantartására, az elraktározott díszletek állagára. Tudja, milyen jelmezekkel, harisnyákkal, kesztyűkkel stb. rendelkezik a

/62/ Fegyverkölcsönző.- 76 -