Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Levél az igazgatóhoz

ő ellenőrzi a propagandát. A túlzó, lármáé, ügyetlenül fogalmazott reklám, amely valósággal világgá kürtöli a végzett munka kiválóságát vagy a színészek tehetségét,szembenáll az ilyen színház céljaival. Feltéve azonban, hogy a rendezőnek és a színészeknek valóban jő hírük van, az üzemigazgató vállalhatja ezt a kockázatot. Csak akkor lép közbe, ha a sajtó rosszindulatú vagy rosszul tájékozott. Mindezzel nem arra célzok, hogy a propaganda felesleges lenne egy olyan művészet számára, amely a rá kiszabott társadalmi helyzetnél fogva mindennapi bevételre kényszerül. Az üzemigazgatónak azonban mégis be kell látnia azt, hogy egy Racine- vagy Sartre-darab nem tarthat igényt ugyanolyan jellegű reklámzsenire, mint a Palais Royal valamelyik bemutatója, s hogy Gordon Craig vagy a Jiddis Szinház társulata nem szorul gyilkos dicshimnuszokra. Talán nem felesleges rámutatni, hogy sem ön, sem kollégáim, sem én nem fogjuk nagylelkűen combjainkat mutogatni az ön színházának színpadán. A Casino de Paris /^1/ kitünően tudja reklámozni a maga műfaj át,a művészi szándékú szinház azonban csak egyfajta reklámot Ismerhet els a tájékoztatást. A legszigorúbban vett tájékoztatást. Tanulmányokat. Komoly interjúkat - képzett újságírók tollából. Ha valamelyikük egy ilyen színházba belép, tudnia kell, hol van /ha elfelejti, emlékeztetni kell rá/. Egyébként egy tájékoztató jellegű cikk majdnem mindig tükrözi azt a környezetet, ahová szerzőjét meghívták. A tévedések mindenekelőtt a szinház számlájára Írandók -, ami nem azt jelenti, hogy néha ne kellene észhez téríteni a botrányrajongót vagy a rágalmazót.

/60/ 1783-ban épült nagymultu párizsi szinház, amely a

III. századtól fogva a vaudeville székhelye.-/! ford/

/16/ Ismert párizsi revü- és varietészlnház.- /A ford./- 74 -