Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Részletek egy intrjúból

Részletek egy interjúból

Elődök és külföldiek. • Sem "a rendezés művészete", sem "a színjáték a színjátékért" nem öncél.- A klasszikusokjhagyomány éa tolmácsolás. - A klasszikus tragédia.- A külföldi színdarabok.- A fiatal drámaírók.-A kritika.- A közönség.- A rekonstruáló előadások ellen.A színházi építészet.-Színház és film.

Hogyan alakul a rendezés fejlődése a színház történetén belül és hogyan kapcsolja ehhez az ön személyes szerepét?

Hogy erre pontosan felelhessek, ahhoz valamiféle kapcsolatnak kellene fennállnia a társulatok vezetói, a művészi szándékú színházak igazgatói, a rendezők - és a drámaírók - között. Nos, Ilyesmiről szó sincs. Mi nem szoktunk összejönni. És különben is,elég autonóm művészet-e a rendezés ahhoz, hogy fejlődéséről tárgyaljunk? A rendezés mindig, minden alkalommal az adott műtől függ.

Ezt előrebocsátva meg kell mondanom: nem látok valamilyen jellegzetes fejlődést. De mivel csak ritkán járok színházba, véleményemet óvatosan kell kezelni.

Az ön nézete szerint létezik-e a francia rendezésben valamilyen u,1 "iskola"?

Nem, és ez tiszta haszon; napjainkban ugyanis épp arra lenne szükség, hogy ez az öncélnak tekintett "rendezői- 24 -