Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Jean Vilar és a Théatre National Populaire

honi drámairást tekintve érthető, de semmiképpen nem elfogadható abszolutizálását. Ami azonban minden bizonnyal valamennyi olvasót megkapja majd, az - maga Jean Vilar, akinek egyéniségét Írásai olyan varázslatos pontossággal rajzolják ki : helyenként gáttalan indulatoeségba átcsapó szenvedélyességét, ragyogó intelligenciáját és tudatosságát,maró iróniáját, fölényes kultúráját, a tudományos témákban is szabadon csapongó művészi képzeletét és mindenekelőtt izzó szinházszeretetét. A zseniális francia rendezők, Jouvet, Copeau, Dullin vagy Barrault Írásait olvasva bennünket néha elszédit világuknak Valami nehezen meghatározható sterilsége, a földközelség hiánya, s elriaszt a színháznak kissé öncélú, túlságosan is műves, a társadalmi funkciót szem elől tévesztő szeretető; Vilar Írásaiban viszont épp a társadalom és a színház szerves összefüggésének gazdag, ötletekkel teli, céltudatos hirdetése ragad magával.

Egyik legmagvasabb Írását, A rendező ás a drámai mü cimüt, igy zárja le: "A feladat az,hogy uj társadalmat csináljunk; azután talán csinálunk majd jó színházat is." Bzt 1946-ban irta, tehát évekkel a TNP-ben végzett munkája megkezdése előtt. Egyeseknek úgy tűnhet fel, Vilar megalkudott és úgy döntött: inkább jő színházat csinál, az még mindig könnyebb és veszélytelenebb.Az igazság azonban, hitünk szerint, az, hogy Vilar azóta megtalálta azt a módot, ahogy a maga tehetségével és eszközeivel a legtöbbet tehet ezért az uj társadalomért; és - nemhiába támogatja teljes erejével mind az Humanité, mind a Lettres Françaises Vilar vállalkozását - a politika, az uj társadalom építése Vilartól, az "animateur"-től komoly és maradandó hatású segítséget kap, amelynek népet formáló, népet nevelő hatásán világszerte okulni lehet.- 11