Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)
A színház ma is a legnagyobb veszélyben forgó művészetek egyike
hogy becsülettel teljesítse feladatát. A zsenialitást átengedjük másoknak. De türelmünket nem veszítjük el. X A társulatvezetőnek, de a színésznek Is abban rejlik bölcsessége, hogy soha nem feledkezik meg róla: nem szabad ember -, közvetítő, és az is kell, hogy maradjon. Ha ragaszkodunk ehhez a kézműves! bölcsességhez, akkor végül, előbb vagy utóbb, jó munkát fogunk végezni, legyen az a îhéâtre de Poche-ban avagy a Chaillot palotában. Z32/ a méreteknek semmi közük az ügyhöz. És nagy kedvet érzek, hogy Büchner Dantonjával együtt végül is Így válaszoljak: "Hem mi fogjuk megteremteni a /szinházi/ forradalmat - a /színházi/ forradalom teremt majd meg bennünket." X A szinházi termés olyan, amilyen. Senki nem változtathat rajta. Vagy pedig - mindenki. Egyszer, nagy-gyanutlanul,megjegyzést tettem Edouard Bourdet életművére.Mauriac tiltakozott. Mauriac-nak igaza volt. Az embernek nem szabad kritizálnia egy drámaírót, akár egyetlen szóval sem. Vagy pedig - valamennyiünknek felelősnek kell éreznünk magunkat. X /82/ A Théâtre de Poche-ra és a Chaillot palotára vonatkozóan lásd a bevezetést.- /A ford./- 113 -
