Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)
A színház és a leves
A mi hétvégéink nem "a színház átértékelőinek", az esztétáknak, a teoretikusoknak álmodozásait, ötleteit képviselik. Elgondolásunk szerint azt hivatottak kielégíteni, ami az embertől elválaszthatatlan,s az ember alapvető szükségleteinek felelnek meg;az asztalénak - ha mégoly egyszerű és szegényes fogásokkal is -, a szív és az érzékek élvezeteinek, azaz többek között a színháznak, a dalnak, a zenének, a bálnak, és - bocsáttassák meg nekünk - a gyönyörnek, hogy nem kell szétválnunk vagy hogy viszontláthatjuk egymást. Franciaországban ezt a népi közönség,amelyhez mi fordulunk, megértette. Megértették külföldön is azok a színházi vezetők, akik hozzánk hasonlóan keresik a nyájas utat, amely az ilyen népi ünnepségekhez vezet. A helyárak leszállítása az állami színházaknak csak kötelessége; mi azonban feladatunk részének tekintjük azt is, hogy a színjáték, a nézők alkotta közösség körül játékokat,különféle kielégülést lehetőségeket teremtsünk. Véleményem szerint hétvégéink részben betöltötték ezt a feladatot. A jövőre nézve vannak egyéb, szélesebb körű terveink is. De lépésről lépésre kell haladnunk. /1952/- 108 -
