Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

A színház és a leves

A színház ás a leves

írók bajban a színházzal.- Színházakat építeni szükséges őrület.- Valamit a TNP hétvégéiről.

... Egy bizonyos szinjátszómüvészet mindig csak egy bizonyos időre szól. Többé vagy kevésbé kisugárzik a századokon át, segiti a korabeli költők müveinek létrejöttét és fennmaradását, de eljön a nap, amikor ez a művészet, ez a technika csikorogni kezd, botladozik, elkopik. Ilyenkor a legkiválóbb alkotók eltávolodnak tőle; a szerszám, mondhatni, kikerül a forgalomból, és nincs más hátra, mint valami mással felcserélni. Gondoljunk Balzacra, a színháznak erre a türelmetlen szerelmesére.Gondoljunk Musset-re. Gondoljunk Kleistre. És Strindbergre. És Eenard-ra.

Hosszú a névsora a színház mártírjainak, akik a maguk korában nem találták meg a "szerszámot", azaz a maguk színpadát, valamint a maguk színházépületét. Ez volt a helyzet magánál Corneille-nél is.

... Néha elgondolkodom annak a fiatal királynak a történetén, aki felépítendő palotájához hálátlan, mocsaras talajt választott. Az ifjú fejedelem birodalma bárhol másutt ezer kellemes helyet, szilárd talajt kínált építészeinek. Mert ez a birodalom Franciaország volt.

A király azonban - és ez a mi kis történetünk misztériuma - éppen ezt a lehetetlen talajt választotta. így hát

106