Vilar, Jean: Újítás és hagyomány - Korszerű színház 17. (Budapest, 1960)

Rosszkedv és néhány javaslat

Roaszkedv és néhány javaslat

A színház, a rendetlenség és a szabályok.- Arra kell törekednünk, hogy minden azerz<5 visszakapja eredeti színpadi terét.

Lehetséges,hogy alant következő állításaim csak alapigazságokat ismételgetnek?

A drámai alkotás állandó folyamat valamennyiünkben. A tragikus és a mulatságos elemnek, azaz a drámának és a bohózatnak a kitörése nemcsak a lángész lelkében zajlik le. A megfékezett lázadások, a szivek és a tudat háborgása, úgy látom, együtt járnak a színház nagy korszakaival.A mi XVII. századunk nem ésszerű kor. Ha nem is éppen őrült, de még csak keres valamiféle ésszerűséget, és hirdeti, hogy erre szükség van. Kutatja törvényeit. Pascal nem pusztán fájdalmas tükörképe, hanem valóságos megtestesítője ennek a századnak.

Aiszkhülosz és Pheidiász korának görögjei nem voltak derűs lelkek; Nietzsche világosan kifejtette ezt. És azt hiszem, felesleges részletezni, milyenek is voltak Erzsébet korának őrületei,vagy felidézni a spanyol arany-század vallási és politikai kórjait.

A nyugati színháztörténet e négy nagy pillanata zűrzavarokból és mindenféle szabadosságból táplálkozik; a politikai ráció csak Uggyel-bajjal tudja őket kézbentartanl vagy kormányozni könyörtelen és buzgó törvényeivel, tilalmaival. Mégis: a tragikum és a komikum ott kisért mindenkiben. A rendőrség és a közerkölcs még nem hallgattatott el

101