Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

színmüvekben fel la használják a tanultakat. Amikor Csungkingban voltunk, közöttünk is voltak néhányan, akik igyekeztek tanulni a nemzeti hagyományoktól» persze az akkori tanulás nem lehetett olyan szervezett és tervszerű, mint a mai. Mi is megtettük, hogy a osungklngi utcákon, teaházakban figyeltük az embereket, hogy megfigyeléseket gyüjtsünk egy-egy színpadi figura kialakitásához, mert eleven, a közönséget megható emberalakokat akartunk teremteni, nevelni akartuk a közönséget.

Nem csak a politika terén akartunk küzdeni, hanem művészi téren is.Amikor megérkeztünk Csungkingba, a drámának alig volt közönsége,minden egyes darabbal, előadással növeltük közösségünket. A Kuomintang ekkor megszervezte a "Vadrózsa" társaságot Csen Csüan vezetésével, hogy ellensúlyozzon bennünket. Ha előadásainkban kizárólag a politikai mondanivalóra akartunk volna támaszkodni, nem álltunk volna meg a lábunkon. Amikor Kuo Mo-zso darabjait, a "Csü Jüan"-t Csen Paj-csen "Karrier"-jét bemutattuk, a közönség hajnalban kezdte el a sorbaállást a jegypénztáraknál. A "Csü Jüan" egyik előadásán fordult elő, hogy áramszünet miatt gyertyákat gyújtottunk és úgy játszottunk tovább, mert a közönség igy is látni akarta a darabot. Voltak olyanok, akik egy-egy darabot háromnégyszer is megnéztek, voltak, akik utánunk jöttek a városból a külvárosi előadásokra is. A közönség nagyon megszerette Csin San elvtársat Csü Jüan szerepében, voltak, akik utánozni kezdték versolvasó stílusát, beszédmodorát, taglejtéseit. Ha előadásaink puszta politikai jelszavak lettek volna,nem lett volna bennük igazi művészet, a közönség beérte volna azzal, hogy elolvassa a darabot, amely megjelent könyvalakban s nem törte volna magát hajnali sorbaállással a jegyekért.- 77 -