Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

várakozást. Most forgószinpadot alkalmazunk, akkoriban forgó-közönség volt. Petróleumlámpák alkalmazásával oldották meg a fokozatos kivilágosodást, elsötétUlést és más világítási effektusokat,hogy gazdagabbá tegyék a produkciót. Mao Ce-tungnak a jenani irodalmi és művészeti tanácskozáson elmondott beszéde után egyrészt népszerűsíti munkával foglalkoztak,másrészt ugyanakkor a népszerűsítésre támaszkodva emelték a színvonalat is és megalkották az olyan értékes színműveket, mint az "Elvtárs, te rossz utón jársz!", "Nézzünk messzebbre is!" és a "Fordítsuk meg a harcot!" cimüeket.

Ha ma felvetjük a dráma művészi minőségének a kérdését, ez nem jelenti azt, mintha a felszabadulás óta eltelt tiz év alatt egyáltalán nem törődtünk volna drámánk művészi minőségével.Számos színmű, amelyet a felszabadulás óta hoztunk színre, mind eszmeiség, mind müvésziség tekintetében megállja a helyét, különösen az elmúlt évben,a Nagy ugrás idején, viszonylag rövid idi alatt születtek meg olyan színmüvek, mind a "Vörös vihar", a "Tüzes vörös szív", az "Elárusitónők az áruházban" és mások, amelyek elnyerték a közönség tetszését, mert ezek a müvek "két lábon járnak", azaz, rendelkeznek bizonyos eszmeiséggel és megfeleli művésziességgel is.Ellenben vannak olyan színmüvek is, amelyek tartalmilag kiválóak, de "hiányzik az egyik lábuk" - művésziességük nem kielégíti, ezért nem fogadta íket kedvezien a közönség.

Liu Hsziu elvtárs véleménye szerint a dráma régen a széles néptömegek analfabéta volta viszonylatában fejlidött, ma viszont, minthogy az Írástudatlanság megszűnt, igényelnünk kell a dráma művészi minőségének növelését. Ez az elemzés azonban nem felel meg a tényleges helyzetnek. Régen, ha a munkás- és paraszttömsgek kulturális színvonala alacsony is wlt,- 69 -