Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

téat. Liu Hsziu cikke és a cikk vitája viszont a modern, európai atiluau prózai azinház múltjába áa jelenébe ad bepillantást.A kinai színházi életre jellemző ez a kettősség: a hagyományos opera és a modern, európalzált színház együttes létezése. A két színházi ág viszonyára vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy a hagyományos opera nagyobb népszerűséget élvez a tömegek között, mint a másik, amely viszont nagyobb szerepet játszik a tömegek politikai nevelésében. Egyesek úgy is felvetették a kérdést, hogy a hagyományos opera művészibb, a modern dráma politikusabb; /erről azonban részletesen szól Liu Hsziu cikke éa a vita/. Az bizonyos, hogy a mai kinai színházi életben még az európai számára is legfeltűnőbb jelenség ennek a két színházi ágnak a kölcsönös egymásra hatása.Azt a kölcsönös hatást, amely a modern dráma megjelenése óta Kínában mindig megmutatkozott a kettő között, most megkísérlik tudatosan kihasználni és a szocialista kultúra gazdagításának szolgálatába állítani. Hiszen az uj kultúra harcosai számára nincsen vonzóbbnak elképzelhető szintézis, mint a hagyományos opera művésziességének és a modern dráma politikusságának ötvözete. Hogy aztán egy ilyen szintézis születik-e majd a kísérletekből, vagy a két műfaj csak tanul egymástól,de megőrzi önállóságát /az utóbbi nézet felé hajlanak a mai kinai szakemberek is/, azt ma még nem lehet megmondani. Kétségtelen azonban, hogy azok az átalakulások, azok a kísérletek és reformok, amelyeknek ma lehetünk tanui a kinai színházi életben, hallatlanul érdekes elméleti és művészeti problémákat vetnek fel és tanulságosak lehetnek a szocialista kultúra építésén fáradozó európaiak számára is.- 4