Ribi Sándorné (szerk.): Kínaiak a színházról - Korszerű színház 16. (Budapest, 1960)

munkások 1923. február 7-án lezajlott hires sztrájkjának állított emléket. Itt ugyancsak meglehetős sikerrel alkalmazták az előadásban a klasszikus színháznak azokat a gesztusait, szövegmondásbeli eszközeit és ritmikai sablonjait, amelyek segíthettek a jellemek legbensőségesebb érzelmeinek visszaadásában. Uás színtársulatok is foglalkoznak a hagyományok felhasználásával kapcsolatos problémák tanulmányozásával, sőt, gyakran mutatnak is be ilyen kísérleteket.

3.

Amint láttuk, a modern kinai opera fejlődése 1942 után indult meg, a Shenhszi-Kanszu-Ninghszia határtartományokban, amely a forradalom fő támaszpontja volt.A modern színdarabok ebben az időben többségükben külföldi eredetűek voltak és a városi élet volt a témájuk. Minthogy Észak- Senhszivel semmiféle kapcsolatban nem voltak, az ottani nép nem fogadta szívesen ezeket a müveket. Másrészről viszont a klasszikus színház sem, vagy csak alig volt berendezkedve arra, hogy helyi témákkal foglalkozzék. Ezért aztán a népszerű /és népi eredetü/jang-ko dráma - amely népi táncokból fejlődött egyszerű ceelekményü, primitiv drámává - mutatkozott legalkalmasabbnak arra,hogy az uj opera alapjául szolgáljon. Ez a műfaj aztán elterjedt a többi vidékeken is. Az olyan uj operák, mint a "Földet követelnek", "A fehérhaju lány", "Liu Hu-lan" elnyerték a parasztok tetszését. Ezeket az "uj jang-ko operákat" kezdték aztán kéaőbb"modern opera" néven emlegetni.

Mig az eredeti jang-ko táncok témája mindig arra korlátozódott, hogy egy legény udvarol egy leánynak, az uj jang-ko operák igyekeztek bemutatni a dolgozó nép hősiességét és magának a munkának az értékes voltát. A "Földet követelnek" c. operában derűs, fényesen csengő dallamok fejezik ki a parasztok optimizmusát és a munka örömét."A fehér- 10 -