Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VII. A fenségesről

így aegiti a dráma az álét fejlődésének megértését, mint ahogy az élő természet különféle jelenségei segitik a dráma szerkezetének megértését. És ma már nem is tudom, mi ragad leginkább magával: hogy drámákat lássak és Írjak, hogy részt vegyek korom drámáiban,va?y hogy a növények és az állatok bonyodalmait kutassam,és az eszközöket,amelyekkel lassíthatom vagy gyorsithatom kríziseiket és ezzel urukká válhatok. Minden bizonnyal mindez egyformán, és ebben nincs is semmiféle ellentmondás.

X

Az ember megtanulta, hogyan kell megedzeni az acélt, és ma megtanulja, hogyan kell megedzeni az embert. Most válik végül olyan teremtővé, mint amilyet képzelete valaha az égbe vetített.

Az életet utánzó művészetek közül a drámai cselekmény szövegét joggal hasonlíthatjuk egy állat -vagy növényfajhoz.

/A commedia dell’arte darabjai, a "kanavászok", amelyeknek alapján a színészek minden előadáson rögtönöznek,hiányosan meghatározott fajók:a természetben is akadnak efféle gombák./

Minden alakítás és minden rendezés, amely korok és országok szerint különböző, megfelel egy változatnak vagy egy fajtának. A londoni és a moszkvai "Othello” között ugyanolyan nagyságrendi és minőségbeli különbség van, mint egy arabs és egy angol telivér között.

Minden előadás, amelyet ugyanabban a színházban ugyanazok a színészek játszanak, úgy különbözik az előzőtől és a következőtől, mint ugyanannak a változatnak vagy ugyanannak a fajtának két egyede. Első és századik előadása között ugyanaz a dráma elfajul vagy épp ellenkezőleg kiteljesedik, éppen úgy, ahogy ez ugyanazon család egyedeivel megtörténik.

Az ember minden alkotása közül a színházi színjáték hasonlít legjobban az élő szervezethez.- 97 -