Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VII. A fenségesről

... a nagy témáknak,amelyek felkavarják a szenvedélyeket és szembeállítják a szenvedélyek vadságát a kötelesség törvényeivel vagy a vér gyengéd érzelmeivel,mindig meg kell haladniok a valószínűség határait ...

... a régi tragédiák kevésszámú család körül állapodtak meg, mert kevés családdal történtek tragédiára érdemes dolgok..."

A mi családainkkal még nem történtek tragédiára érdemes dolgok.

De mégis valóságos szerelemmel szerettem Emíliát, a Cinna Emiliáját. Ébren álmodott álmaim nagyrészében olyan mai szituációkat képzeltem el, amelyekben találkozhatnék vele és ő jogosan mondhatná nekem:

"Szeretni mersz engem, s meghalni nem!"

És mindenek előtt ezeket;

"Nem történhet olyan, ami téged bemocskol,

Ne féltsd te hirneved sem jótól, sem a rossztól,

Mert bármi balsiker kiséri tervedet,

Veszélyben életed, de nem becsületed.

Nézd Brutust, Cassiust; vajon a balszerencse Ragyogó hirnevük talán sötétre fente?"

És én igy válaszoltam volna neki:

"Nos, jó! Mert akarod, úgy kell, ahogy kívántad,

Rómát megmenteni, megbosszulni apádat,

Hadd kapjon zsarnokunk jogos csapásokat..."

Alig kellett hozzá néhány év, és ez a nyelv, ezek a konfliktusok mindennapi kenyerünkké váltak. 1940-től a legfőbb problémák a franciák többsége számára corneille-i szavakban tevődtek fel. És ma hány fiatalember és lány harcol fegyverrel a kézben vagy ül börtönben, mert Emíliához hasonlóan nem akarta feledni, hogy:

"Mégis egy proskribált leánya maradok..." vagy mert, akárcsak ő, úgy gondolták, hogy:

"... puszta gyávaság általengedni másnak

A közös érdeket, mely a miénkbe átcsap."- 94 -