Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VI. A ripacskodásról

dik kiadásába - amelyet külföldön általában játszottak - sem vettem vissza.

Iáiért válnak a Jelszavak a színpadon olyan kirívóan harsánnyá? A nézd ugyanis annyiszor olvasta és hallotta már őket - függetlenül attól, hogy egyetért-e velük vagy sem -, hogy a velük való találkozás azonnal a drámai cselekménytől idegen reakciókat vált ki belőle. Az idegenség abból ered, hogy a reagálás nemcsak a Jelszó tartalmához kötődik, hanem mindazokhoz a körülményekhez is, amelyek a Jelszót általában kisérik: a reggeli tejeskávéhoz és az újságolvasáshoz az asszony jelenlétében, a nagygyűlések izzó hangulatú tömegeihez, az üzemi faliujságtáblához, a virágzó gesztenyefához a fal fölött, ahová a körzetbe tartozó elvtársak a párt plakátjait ragasztják. így a néző visszazökken mindennapi életébe és egy pillanatra kiesik a színpadi cselekmény sodrából.

A politikai jelszó egy eszmét, egy politikai irányvonalat önt formába, éget ki. és egymaga önálló drámai egységet alkot. Igen változatos és gazdag reagálásokat vált ki és nagy robbanóerő van benne; igy hát óvatosan kell bánni vele és a színházban, a színjáték egysége kedvéért, jobb, ha ugyanazokat a dolgokat más szavakkal fejezzük ki még akkor is, ha ilymódon a kifejezés kevésbé pontos és kevésbé hatásos.

X

A vers viszonya a prózához ugyanaz, mint a drámai cselekményé a mindennapi élethez. A vers alkalmazásával azokhoz az egységekhez, amelyek egy színházi színjátékban megszerveződnek, újabb, magasrendü egység társul. A verses dráma a dráma legmagasabb formája.

De a mai francia költészet annyira elszakadt a közönség nagy többségétől, a "vers" szó az emberekben annyira az unalom képzetét kelti,hogy pillanatnyilag előnyösebbnek látszik, ha a színdarabokat nem versformában Írjuk.- 84 -