Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

VI. A ripacskodásról

cirkuszporondon játszani színdarabokat, zajhatásokat kelteni a nézőtéren vagy nézőket Ültetni a színpadra, amely utóbbi fogás erőltetett visszakanyarodás a XVII. századi főurak előjogaihozjmárpedig ezt az előjogot Louis Félicité de Brancas, Lauraguais grófja, a nagy színházbarát egyszer már nagy összeggel megváltotta a színészek javára, akik Így a színpad egyedüli és valóságos tulajdonosai lettek. Primitivizmus és modernizmus csak ugyanannak a hibának két oldala.

Jogosabbnak látszik az a törekvés, hogy a néző teljes, színházban töltött idejét megszervezzék; gondoskodnak elfoglaltságáról előadás előtt, a szünetek közben - amelyek szükségesek, mivel a drámai cselekmény tagolódásához illeszkednek -, sőt esetleg két színházi előadás között ls/Jean Vilar suresnes-i week-endjei/.

Moszkvában, ahol a játék a deklamáclóhoz viszonyítva igen nagy teret kap ób ezért az előadás négy-öt órát is eltart, a szünetek gyakoriak és hosszúak. Jómagam a szünetekben majdnem ugyanannyi élvezetet találtam, mint az előadásokban; de ennek talán az volt az oka, hogy akkor még semmit nem tudtam erről a közönségről és alig vártam, hogy megismerkedhessem vele.

X

Az orosz színházban a nézők szünetben az óramutatóval ellentétes irányban Járják körül a foyer-t, meg nem szakadó sorban és teljesen zárt kört alkotva, kettesével vagy hármasával, karonfogva, kézenfogva vagy egymás mellett. Ez a mozgás spontán módon alakul ki, mihelyt megkezdődik a szünet;és közben a diáklányok, akik minden előadáson ott vannak,vég nélkül tapsolják a színészeket. A foyerbeli séta egészen sajátos és eddig csak az orosz színházakban láttam ilyesmit. A járás nagyon lassú; a testsúly hol az egyik, hol a másik lábra nehezedik; majdhogynem táncról beszélhetünk. Megmagyarázták nekem, hogy ez mindig igy volt, és a szokás abból az időből származik, mikor az orosz parasztok ünnepnapokon a falu főterén sétáltak körbe.- 81 -