Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

V. A színjátékról, mint drámáról

latién folytán lehetett tanúja /azáltal, hogy a színpad negyedik fala átlátszóvá vált számára/.,. A színész csak azért önt életet figurájába, hogy a közönség úgy érezze magát,mint aki meglesett valakit intim pillanataiban...

... ez a naturalizmus a bennünket megelőző színházban találta meg a maga pontos kifejezését; ez a színház "szabad színháznak" nevezte magát... Furcsa szabadság Jellemezte ezt a szabad színházat; elárasztották a díszletek, amelyek valódiak akartak lenni, valódi ajtókkal és valódi ablakokkal,valódi növényekkel és valódi állatokkal. Az volt a művészet, hogy a színpadra igazi eső záporozzék, hogy bemutassanak egy mészárszéket valódi állati hullákkal, valódi hajókamrákat valódi szénnel, vízzel teli teknőket, amelyekben szennyest lehetett volna mosni, kocsmákat igazi cinkpultokkal..."

Ez a "negyedik fal", lett légyen bármily átlátszó,csak elválasztotta a színpadot a nézőtértől. Védelmében a színészek alvajárókként mozogtak valódi díszleteik között. Ez már nem színjáték volt, hanem film - magányos élvezet, de a film sajátos eszközei nélkül. A "szabad színház" unalomba fulladt, akárcsak minden olyan filmkisérlet, amely a szinmüvészettől akarja származtatni magát.

X

Átolvasva az előző oldalakat, felteszem magamnak a kérdést: hát miért ne játszanánk olyan színházat,amely álmodozásra késztet és miért ne Írnánk olyan regényeket, amelyeket az olvasó úgy fal, mint egy cselekményt,és amely cselekvésre serkent?A detektivregények rendszeres olvasói könynyen kerülnek kisértésbe, hogy az életben is detektívet játsszanak - de egy másfajta bonyodalom,amely ugyanezen drámai törvények szerint épült fel, másfajta cselekvésre serkenthetné őket. A fontos az, hogy mindnyájan - Író, olvasó vagy néző - tudjuk, hogy mit akarunk.

75