Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

V. A színjátékról, mint drámáról

V. A színjátékról, mint drámáról

Az elmúlt tálén valamelyik budapesti szinház vidéken vendégszereplő együttese egy eate egy olyan eldugott faluban játszott,amelynek egyetlen lakója sem látott még soha szintelőadást.

A darab a földreformot követő harcok egy epizódját vitte szinre.

Szünetben néhány paraszt felkereste az öltözőül szolgáló pajtasarokban azt a színészt, aki a rokonszenves figura, a protagonists, a hős szerepét Játszotta.- Erre az illetőre vigyázz - mondták neki.

És rámutattak az ellenszenves szerepet, az antagonistát. az árulót Játszó színészre, aki a pajta túlsó végén épp a maszkját igazította.- Vigyázz rá - ismételgették. - Nem vagy elég óvatos vele. Hát nem jöttél még rá, hogy kulák, és valamit tervez ellened?

Az előadás végén a protagonlstát megtapsolták, de az antagonistának rendőri védelemre volt szüksége, hogy nagyobb baj nélkül beszállhasson a társulat kocsijába.

így fest egy végletes esetben az a "Nézőparadoxon", amelyet Jouvet, Diderot kiegészítésére és megválaszolására. Íratni akart. "Mert - Írja Jouvet - az a megkettőződés, amelyet Diderot paradoxnak tart... a közönségre is vonatkozik."

Ugyanez a hatás teljes mértékben megmutatkozik sokkal műveltebb nézők esetében is, mint ezek a magyar parasztok, akik életükben először voltak színházban. Brüsszelben, ahol a Belga Demokratikus Ifjúsági Szövetség egy színjátszó-csoportja bemutatta a Foster ezredes bűnösnek vallja magát cimü drámámat, a színészek a függöny lemenetele után a nézőtéren- 65 -1