Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

IV. Sztanyiszlavszkijról, Diderot-ról és másokról

Vessük ezt össze azzal, amit Jean-Louis Barrault mond, "Gondolatok a színházról" cimü müve 103. oldalán:

"Furcsának tetszhet, hogy az én eredeti, vadonnőtt művészi neveltetésem milyen jól megfért ezzel az ősi hierarchiával. /1/ Mindig föllelkesített az az atmoszféra, amely az ősi, nagy kézműves-házakból árad. Noha szükség esetén, ha a házat az igazságtalanság bitorolja, képes vagyok a vándoréletre -, de amikor az élet hirtelen egyensúlyba lendül, nagyon közel érzem magam a középkori céhlegényekhez.Saint-Just és Szent Lajos összeegyeztetéséről van itt szó."

Ez a vonzódás a kézművességhez - épp ez Jean-Louis Barrault gyengesége. íme, ez az oka, hogy minden tehetsége ellenére még nem vált azzá a nagyon nagy színésszé és nagyon nagy rendezővé, ahogy vártuk; ez az oka, hogy politikai téren soha nem haladt túl az anarchista szentimentalizmuson, vagy hogy a kézművesség iránti vonzalmára hivatkozzunk, az anarcho-szindlkaiizmuson.

"A színész tehát - folytatja SztanyiBzlavszkij - mindig együtt teremtse meg a cselekvést és a cselekvő szöveget, és ne törődjék a "szövegmélyével". Az majd megjön magától, ha a színész hisz fizikai cselekvésének igazságában.

Ez a tanács különösen fontos a változó hangulatú színészek számára. Építsék szerepüket a fizikai cselekvésekre, anélkül, hogy a "szövegmélyével" törődnének."

Létfontosságú szöveg ez, amelyet én a következőképpen foglalnék össze:- A színészi mesterség végső elemzésben nagyon konkrétan meghatározott fizikai feladatok sorozatára vezethető vissza; Justine bizonyos módon igazítja meg kendőjét, bizonyos hangon ejti ki a "drágám" szót.

! 1/ A Comédie Française-rôl van szó, amelynek J. L.Barrault egy ideig tagja volt.

49