Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

III. A tragédiáról

net vallotta magát. így hát Hélo'lse ás Abélard mellett döntöttem, és azonnal fel is jegyeztem a két utolsó replikát:

Nem gondolja, hogy ebben a királyságban túl sok a csonkítás?- Ah, eminenciás uram, az ép emberek oly: nyughatatlanok."

Hogy e szavakat milyen személyek mondják, és hogy ki lesz az "eminenciás" - azt még nem tudtam.

A darab Írása közben, amennyire csak lehetségesnek hittem, tiszteletben tartottam a tragédia szabályait.Mindenesetre szükségesnek láttam, hogy eltitkoljam szándékomat, mert tartottam tőle, hogy ha Hélo'lse és Abélard nevéhez a tragédia szót fUzüm, akkor egész vállalkozásom nevetségbe fulna. Ezért hát háromfelvonásos szerkezetet választottam, úgy, hogy az expozíciót és a bonyolódást az első, a krízist és a kifejletét pedig a harmadik felvonásba sűrítettem.

X

A második felvonás /a tragédia harmadik felvonása/ Írás közben lassúnak bizonyult; ez a gyengeség fenyegeti minden tragédia harmadik felvonását, amely expozíciós felvonás a cselekmény közepén. A veszélyt még növelte az én háromfelvonásos tagolásom. Úgy kíséreltem meg kikerülni, hogy lemondtam a helyegységről és ehelyett nagyon gyors, filmszerű jelenet-képsorokat alkalmaztam, ^z újabb tévedésnek bizonyult; a harmadik felvonás, noha többször átírtam, utoljára még a próbák során is, a közönség előtt soha nem hatott igazán.

Mikor "tragédiámat" befejeztem, gyorsan rá kellett jönnöm,hogy színházi tapasztalataim még csak most kezdődnek. Az Hélolse és Abélard, majd a Foster ezredes próbái és előadásai alatt, valamint későbbi élményeim során fokozatosan felfedeztem, hogy mennyire gazdag a színház művészete, hogy minden bizonnyal a legcsodálatosabb az emberi találmányok között és mind között a legközelebb áll egy élő szervezet megteremtéséhez.- 37 -