Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

Söpörjétek kl a színpadot /Apán «lilékének/

1.

Amikor egy modern színházművész feladatairól beszélünk, rendszerint az előadásra, a játékra és általánosságban « színházi technikára gondolunk « erről Is Írunk vagy beszélünk. Ideje, hogy a mai haladó szellemű színházművészek ráébredjenek, hogy a "haladó" és "modern" szó a magánélet újjászervezésére is köteles. A modernség nem jelent szertelenséget, feltűnési vágyat. A modernség ideológiai és technikai kérdés. Elképzelhetetlen például, hogy a művész a modern életben való részvételt úgy értelmezze, mint valar le kiváltságot, amely jogot ad néki, hogy kiváljék a társadalomból, hogy a társadalmon kívül alkothasson. A modern színházművész megérti, hogy az 5 helye a társadalomban van s ez bizonyos felelősséget is ró rá azzal az osztállyal szemben, amely mindenképpen /"ha tűrik, ha szakad/" a haladás útját képviseli. A haladó színházművész számára ez az egyetlen ut ad erőt ahhoz, hogy valóra váltsa mindazt, amit a modern művész a modern szinháztólr-követel. A modern színházművésznél azt is tudnia kell, hogy egyedül az összetartásban van az erő, hogy csak ha beleolvad a közösségbe, akkor bízhat saját erejének növekedésében. A haladó színházművész a "sztárkultuszt” a színpadon és a társadalomban egyaránt átengedi a kapitalista hajlamúnknak. A modern színházművésznek az m feladata, hogy a színházi kultúrát oly m. gas szintre emelje, hegy az a nép számára érthetővé váljék. A modern színházművész egyúttal azért is küzd, hogy művészetét ne az az oaz- 5 -