Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)
Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)
dást. ha ezen az atoa neu állít fel akadályokat azzal, hogy a művéazattői szolgaságot követel. Megismétlem minden komoly művész jelszavát: a művészet szolgál.de nem kiszolgál. Ahogy a tudományt például nem lehet felkészületlenül megközelíteni, Ugyanúgy nem lehet a művészetet sem, hiszen a művészi alkotás folyamata gyakran bonyolultabb, mint a tudományé. Keressétek a kép mögött az életet, de ne kívánjátok a képtél, hogy azt tálcán rakja elétek. A kép éppenugy beszél hozzátok, mint a színház, az irdoalom, a zene. Bizonyára nevetséges volna az a koncertlátogató, aki azt kívánná, hogy Beethoven vagy Sztravinszkij megoldja az 5 mindennapos gondjait. De nem lehet nevetséges az a közönség, amely életét és világnézetét elválaszthatatlanul egybeköti az alkotóművész világnézetével és megalkuvás nélkül egy olyan Igazságos társadalmi rend megvalósítására törekszik, amely az embernek szellemi tehetsége fejlesztésére lehetőséget nyu.1t és hozzásegíti. hogy ne csak megértse, hanem magáénak is tudhassa minden korok legszebb művészeti alkotásait. A mai társadalmi rendet vádolja áz a helyzet is, hogy a költével, a festővel, a szobrásszal, a zeneművésszel,a táncművésszel és a szinészszel együtt hátrálnunk kell, be kell érnünk azzal, hogy a legnemesebb alkotások egy-két előadást érnek meg és a szépművészet közönsége nem tölt meg rendszeresen egy tízezres stadiont szerzőik számára pedig, akiket babér illetne, koldus-honoráriumon kell alkudoznunk. Voltaire Mikromegasza a Szaturnusz-lakóval folytatott beszélgetésben azt mondja: nŐ, milyen sokrétű a természeti" A Szatumusz-lakó először egy virágokat tartó gyermekhez hasonlítja a természetet, aztán szőke és barnahaju lányok társaságához, végül egy képtárhoz. Mikromegasz erre határozottan kijelenti: "A természet olyan, mint a természet - miért keressünk számára hasonlatokat? "Kevesen találnának helytállóbb polemikát a naturalizmus ellen. A hasonlatokat és metaforákat Voltaire oda irányítja, ahová valók: kivűl a természeten, tehát kivűl az egyszerű valóságon is. A festőnek,- 54