Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)
Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)
jelenti és amely nélkül mindannyian vérszegénységben hallanánk el. Hát talán egy mai oszloppal el lehet feledtetni a korinthoszi oszlopokat? Vagy talán azt gondoljuk,hogy Goya, a régi spanyol festő gyengébb művész, mint a mai regények boritólap-alkotói, akik "mai helyzeteket" oldanak meg? Talán számunkra Dosztojevszkij halott betűk rovőjává vált, müvei pedig - amelyek oly tökéletesen rajzolják meg a cári Oroszország társadalmi viszonyait - antikvár könyvekké zsugorodnak Össze, amelyek a "mai kornak" semmit sem mondanak már? S egyáltalán, ez a mondat,bogy "a mai kornak semmit sem mond már" túlságosan lekerekített,sít veszedelmes frázissá válik. Számomra "Az ifjú Werther szenvedése" mai szenvedés is, Anyeginekkel ma is találkozunk, Tatjána panaszai sok mai lány ajkán is feltörnek és a K.und K. hazafiasság sem párolgóit el, bár Klicpera már százéves Író. Ha a világ olyan egyszerű volna, könnyű lenne színdarabot írni. Az ember például Írna valamit arról, hogy az élet szegényes és üres, a ezzel már mindent el is mondana. Az ilyen Író megöregedne, s kiöregednének a problémái is, amelyekről irt,mert a körülöttünk lévő viszonyok megváltoznának, és tán a szerző eme öregedésével elérné a rendszerek megváltozását?! A színháznak mai stagnált, gyökertelen állapotából vissza kell térnie azokhoz az időkhOz, amelyek élénkébbek, harciasabbak voltak. A mai színház jellemző módon figyelmen kívül hagyja a Shakespeare előtti kor színdarabjait, a régi Franciaország drámairodalmát, Hans Sachsot, az ókori Kínát, Japánt, mintha egyszerűen nem is léteztek volna. Az ókori OOrOgország és az Itáliai reneszánsz irodalmáról szó sinos már. Pedig a mai színház gyökerei valahol éppen itt vannak. Franciaországban a XV. században olyan bohózatiró költők éltek, akiknek gazdag és drámai válóságlátását és koruk hamis - és ma is burjánzó erköloselvel való erőteljes szembeállását sok elismert mai drámairó megirigyelhetné. A korabeli Itália színházaiban is olyan szenvedélyes harciassággal és társadalombirálattal találkozunk, amely azóta alig ismétlő- 50
