Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

sel. A rendező a színész partnere, kiegészítője. A színész levetkőzi saját arcát és valódi lényét, hogy minden uj sze­reppel újra éledjen. Úgynevezett "szép" szerepek egyáltalán nincsenek. A "parádés" Romeo a színpad három dimenziójában az "egyszerű" életté szerényedett. A "kullssza-hasogatóknak" nincs helyűk a színpadon.A főszerepek megszűntek a főszereplőkkel együtt. A azÍnház összlátékában a legkisebb néma szeren is annyit jelent, mint egy kis csavar az expresazvonat mozdonyában. A szinészek egy olyan matematikai szerkezethez hasonlóak, ame­lyet a rendező irányit. A színész nem karakterizál alakokat, mivel azok az alakok nem színpadi életet élnek. A színész egész lénve visszatükröződik. kirajzolódik a színpad harmó­niájában. Hem az a fontos, hogy mi bántja X urat, a színpadi hőst, ám bizonyosan megbukik, ha nem veszi figyelembe azokat a kapcsolatokat, amelyek I urat környezetéhez fűzik. A szí­nész mindent elhagy a színpadi harmónia érdekében és ha szükséges, áldozatkészen gyakorolja csuklójának akár egyet­len mozdulatát is. A korszerű színház nem veheti figyelembe a színész jó vagy tossz hangulatát* A színész úgynevezett "indiszponáltsága" még nem jelenti egyúttal azt a belső in­­diszpoziciót, amelynek végeredménye a rossz színészi produk­ció. A színész fizikai diszpozíciója olyan, hogy meg tud birkózni minden akadállyal, amelyet a színpadi munka szab elé. Persze a színész nem atléta, de fizikai ereje elég ah­hoz, hogy ne legyen túlságosan nehéz feladat atlétává vál­toznia. A színész is úgy treníroz, mint mondjuk a boxoló vagy az úszó, hogy előkészítse testét az anyagnak az anyag elleni küzdelméhez. A színművészeti főiskolát tehát úgy kell berendezni, hogy tanítási módszere az ilyen követelményeknek megfeleljen és akkor bizonyára nem lesznek majd erős szavak és gyenge mellkasok. A színész nem zsonglőr, de értenie kell a zsonglőrködéshez is, hogy ne veszítse el egyensúlyát a zsinórpadláa alatt. A színész nem viv és nem lövöldöz anél­kül, hogy tudná, hogyan kell azt csinálni. Éppen ezért a mo­- 41 -

Next

/
Thumbnails
Contents