Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

kiküszöbölésére. Shakespeare-nél a hős élete a színpadi cselekmény szerves része volt; miközben a hős elmondta életét, már át is élte a darabban levő tragédiát. A mai leírások ezzel szemben mindössze a színpadon kívüli akciót helyettesítik. A színpadon minden egyszerűbben történik,mint a regényben. "Kentem", "találkoztam", "beszéltem", "voltam",... ahelyett, hogy látnánk a hőst, amint "megy", "találkozik", "beszél", stb. "Ez technikailag lehetetlen" - mondja a szerző. Mi viszont azt állítjuk,hogy az akciók leegyszerűsítése nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, ha el akarjuk érni,hogy a mai színházi típus élő és hitelea legyen. A régi drámaírók a színpad tökéletlen volta miatt használtak hosszú leírásokat. A mai színpadtechnika viszont olyan fokon áll,hogy legalább annyit, de sokszor többet is képes megmutatni a hős életéből, mint a film. Lényegében ezért is népszerűbbek a regények dramatizált változatai. De mit csináljunk akkor, ha a dramatizáló kihagyja a dialógusokat áa kulisszákba tömi azokat? Mintha a kulisszák pótolhatnák azt a teret, amely a cselekmény számára létfontosságú?! Márpedig a színpadon legdöntőbb mindenkor a cselekmény; dialógusokra és monológokra pedig akkor van szükség, amikor a cselekmény a tetőfokán izzik. A valóságban az emberek nem mindig beszélnek arról,amit éppen cselekszenek. Sem mondjuk például, hogy "ülők, járok, kinézek az ablakon, utazom", ha az adott pillanatban valóban ülök, járok stb. Talán csak akkor szögezzük ezt Így le, ha az, amit teszünk éppen az ellenkezője annak, amit tőlünk várnak, vagy ami az adott helyzetben kézenfekvő lenne.A cselekmény közlése igy válik akcióvá. Könnyű mondani, hogy "ne kövessetek el erőszakot a szerzőn", de nehéz kiforgatni.Amíg a szerzők nem értik meg, hogy a színpadi nap nem nap, hanem sárga reflektor, az égbolt nem égbolt, hanem függöny,» padló nem föld, hanem padló, és a csillagok nem gyulladnak fel a színpadon, hanem ezt a folyamatot teszem azt agy hegedűs játssza - addig a szerzők fantáziája olyan kétes értékű marad,hogy szükség lesz az ellenük elkövetett"erős>akra".193é.- 31 -