Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

fel" a színpad számára: uj világítási technikát, a kuliszszákhoz uj anyagot ás konstrukciót keres, Igyekszik megszabadítani a színpadot a fölösleges naturalista ballasztoktól és lépésról lépésre mindinkább a nézőtér felé közelíti. Ez a probléma önmagában is a szakcikkek egész sorát érdemelné meg. Az uj igazságért, az uj valóságért küzdő színész - természetesen nem játszhat úgy tovább, mint ahogyan a régi komédiák színésze játszott volna. Ez paradoxon volna; márpedig az uj színpad minden más, csak éppen nem paradoxon. Ha majd az uj színházművészet arra a fejlődési fokra Jut, hogy történelmi szükségességéhez már nem fér kétség, maga a közönség fogja megteremteni helyét a világban. A jövő színházában a színpad és a nézőtér nem lesz elkülönítve egymástól a rivaldával vagy a zenekarral. Ez a színház minden darab számára úgy teremti majd meg a teret, hogy ha kell, a közönséget la áthelyezi. A jövő színházának nézőterén plasztikus színpadok lesznek s a közönséget belevonják az előadásba. A nézők szeme előtt nem felcicomázott bábuk fogják mutogatni magukat, akik a függöny mögött csak az ügyelői csengetyü hangját várták, hanem olyan plasztikus színészek,akik maguk Is a közönségből valók. Ezek a színészek középen, hátul, fent és a helyiség minden oldalán elhelyezkedő közönségnek közvetlenül fognak Játszani és igy figyelmük középpontjában a néző lesz. Ez a jövő pedig nálunk már nem is olyan távoli. A D 37. tervei már készen vannak, valőraváltásukon most dolgozunk.Szovjetoroszórszágban már elkezdődött az ilyen tipusu színházak építése. Varsóban - bár még primitiv fokon - de már igy Játszanak a haladó zsidó színpadon; amerikai kollegáink pedig kifejezték kívánságukat, hogy a mi tapasztalataink alapján saját szinpadot tervezzenek.

Csak az olyan színház, ahol a színpad nézőtér lesz s ez a tér, amely már önmagában is dráma^, a legintimebb és a legszélesebben társadalmi jellegű jelenetek színpadává vállk, alakulhat majd igazán olyan művészi és kulturális gyülekező hellyé, ahol nem lehet tétlenül hallgatni, hanem sza22 -