Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Előszó a Karlovy Vary-i színházi szemináriumhoz

évről évre növekednek. Képünknek elsődleges joga van ré,hogy színházaiba a legértékesebb müveket kapja. Bsért helytelen, ha megelégszünk az elért eredményekkel.

De éppúgy nem lehet lekicsinyelni színházaink sikereit sem. Hsa szolgálja a nép Ügyét, ha a már elért eredményeket csupán azért vesszük semmibe, mert lyugat felől haladásnak hirdetett őrültségek látszólag uj szellője fujdogál.

Készük mi az a pozitívum, amelyet színházaink 1945 éta elértek. Először: a dramaturgia sohasem látott magas eszmeiségét. Másodszor: az eddigieknél sokkal inkább kiegyensúlyozott együtteseket. Harmadszor: a színházi emberek szilárdabb elvi közösségét. Negyedszer:a vidéki színházak színvonalának javulását, általában elmondhatjuk, hogy a cseh színház noha nehézségekkel küzdött, mégis konstruktiv módon haladt előre.

Megvetettük a háború utáni cseh színjátszás alapjait. Kritikusaink, akik osak annyit tanultak el a háború előtti kritikusoktól, hogyan kell minden cseh darabot nyakra-főre levágni - kivéve, ha a szerző történetesen a kritikus legközelebbi baráti köréhez tartozik -. De ha egyszer mégis komolyan foglalkoznak majd az 1945 és 1958 közötti cseh színjátszással, kénytelenek lesznek beismerni, hogy ez igen termékeny időszak volt. Kern szívesen hallgatom a cseh színdarabok feletti sirámokat. Ez nagyon provinciális jelenség. Ha kritikusaink a külföldi darabokat hasonló szigorral mérlegelnék, mint a cseh müveket, eljárásuk nem volna annyira szembeötlő. Áz, amit a mi szerzőink rovására Osobrne-nal és De Filippoval csinálnak, nem igazolja kritikusaink komoly érdeklődését szinházügyünk sorsa iránt. Ez régi fájdalmunk^még a München előtti köztársaság öröksége és mindmáig nem tudtunk tőle megszabadulni. Valahogy úgy tűnik, mintha a kritikusok esak udvariasságból Írnának drámaíróink positiv eredményeiről. Természetesen vannak hibák. Hogyan is ne lennének?! Ha azonban összehasonlítjuk darabjainkat a nyugati darabok beteges tartalmával, azt tapasztaljuk, hogy drámaíróink célkitűzései valóban magasak. Darabjaikban, ha mással- 107