Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

Valami hasonlót tapasztaltam a Trooaderóban, valahányszor Shakespeare-t vagy Moliére-t Játszottam.

Ebben a hatalmas teremben, amely leginkább egy cirkusz nézőteréhez hasonlít, a közönség legkülönbözőbb rétegei kölcsönösen segítik egymást, hogy behatoljanak az előadott müvek szépségeibe. Mert egyáltalán nem szabad azt hinni,hogy az ilyen kapcsolat csak az egyszerű emberek számára gyümölcsöző. A vezető rétegeknek talán még nagyobb szükségük van rá. Mert ha a kétkezi munkások a hozzáértők tapsainak hatására ilyenkor az árnyaltabb részekre is felfigyelnek, a kiváltságosok viszont, ha figyelnek a kisemberek benyomásaira, megtudhatják, mi hiányzik kevésbé boldog testvéreiknek és ez a felismerés megnemesiti szivüket.

Divatos szerzőinknek azt tanácsolnám, hogy jöjjenek el néha a Trocaderóba. Ott megláthatják, hogy milyen sokat merit ez az egyszerű emberekből álló közönség a remekművekből és felmérhetik a színház művészetének egész nagyságát. Akkor talán rászánnák magukat, hogy a tömegekhez szóljanak.

Legjobban ennek a közönségnek erkölcsi egészsége döbbentené meg őket. Mivel soraikben családanyák, fiatal leányok és gyerekek is helyet foglalnak, jelenlétük mindenkinek tiszteletet parancsol az ember iránt. íróink Így megtanulnák,hogy a néphez szólás tisztessége kötelességekkel jár. Meggyőződnének róla, hogy e közönség előtt bűn lenne a másutt megengedett sikamlósságok megkockáztatása. Éreznék,hogy ez sértené a nép tisztaságát és szégyellnék magukat, hogy ilyenekkel álljanak elő. Megértenék végre, hogy feladatuk a mai nemzedékek számára annyira szükséges közös hitvallás terjesztése.

És akkor a színház újra az lenne, ami volt; a társadalom szentélye, ahol az egyáégbe forrt művészetek kultusza jövőjének és küldetésének tudatára ébreszti a népet."- 52 -