Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

Ja öltöztetni. /Idézi: Quéant: Encyclopédie du Théâtre contemporain. Paria, 1957. I. 127. 1./

A színész Gémier különösen mint a Balzac Háború utén- Jából készült színmű /La Rabouilleuee/ remek alakitója maradt meg a kortársak emlékezetében. Antoine realista hagyományaihoz kapcsolódó színészi pályafutása önmagában is komoly helyet biztosítana számára a franoia színház történetében.

De amikor Gémier-ről beszélünk, mégsem elsősorban a színész, hanem a francia színházi világ nagy megmozgatója, az uj utakat kereső rendező és szervező Jut eszünkbe. Felfogásának kialakulására legnagyobb hatással talán a franoia forradalom hagyománya volt. Már a forradalom egyik atyja, Diderot olyan nagy népszínházakról álmodozott,melyekben elmosódik a szinész és a közönség közötti különbség, a Baját korának színházát talán túlságosan is elitélő Jean-Jacques Rousseau hasonló nézetei pedig eléggé Ismeretesek. A huszadik század első éveiben Romain Rolland fordult újra a francia forradalom színházi hagyományai felé. Gémier sok vonatkozásban épp az 5 gondolatait fejleszti tovább és viszi át a színház gyakorlatába. Kapcsolatukat csak megpecsételte, hogy 19o2-ben előadta és rendezte a Romain Rolland színházi elgondolásaiból született Julius 14. c. "népi drámáját",amelyből Gémier rendezésében egy hatalmas, nagy tömegeket mozgató,a francia színpadon addig ismeretlen színekkel megfestett történeti freskó bontakozott ki. Ezután még több ilyen "társadalmi freskót" rendezett, közöttük a már említett Balzac regény színpadi változatát is. A hanyatló polgári dráma olcsó megoldásain felnövekedett közönség ezeket a vállalkozásokat azonban csak mérsékelt lelkesedéssel fogadta. Gémier ekkor Jött rá, hogy az uj színház nem lehet meg uj közönség nélkül.

Ebből a meggondolásból született a maga idejében vakmerő vállalkozásnak számitő Théâtre National ambulant, a mozgó Nemzeti Színház /1911/. Ez a modern vándorszinhár- 4 -