Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

régi történetre, amelyet épp csak össze kellene gyűjtenünk ősi vidékeinken! Ezeknek mind-mind megvannak a maguk kedves hősei, népszokásai, dalai, táncai, hagyományai és legendái, amelyekben a vidék lelke tükröződik. Képzeljük csak el, mily csodálatos ciklust lehetne összeállítani ezekből az annyirt változatos és annyira harmonikus hagyományokból, mily csodálatos virágfüzért fűzhetnénk a haza oltára köré, ha összegyüjtenők azokat a virágokat, amelyek a Vogézektől a Pireneusokig, az Alpoktól az Atlanti Óceánig nyílnak, így emléket állíthatnánk azoknak a táji erkölcsöknek és erényeknek, amelyeknek összességéből a nemzeti jellem kibontakozott és ugyanakkor a hagyományok uj életerőt is kapnának és hozzájárulnának a mai társadalom formálásához.

A ma társadalmi élete, a történelem,a francia föld legendái - határtalanul nagy és szinte teljesen szűz terület ez, amelyet ugylátszik Íróink nem mernek feltárni. Pedig ez az a terület, ahol bőven teremnek a modern közönség számára tanulságos gondolatok és képek.

Végül hadd jegyezzem meg, hogy egyáltalán nem vagyok a téma babonás tisztelője. Noha sokféle témát említettem meg, nagyon jól tudom, hogy jóságuk vagy rosszaságuk csak az iró tehetségétől függ.x/

A téma valójában keveset számit, csak az érzelemnek van jelentősége. Egy nagyon laposnak tűnő témavázlatból a lángész a legeredetibb és a legerőteljesebb mondanivalót tudja kihozni. A Sevillai borbélynak és a Figaro házassá - gának témája a lehető legbanálisabb -, és köztudomású, hogy Beaumarchais milyen tanítások szolgálatába tudta ezeket a témákat állítani.

x/ /Gémier egyébként el is kezdte a francia vidék meséinek, népdalainak, románcainak, balladáinak színpadra vitelét. 192o-ban a párizsi Téli Cirkuszban mutatta be Charles Hellem és Pol d»Éstoc Nagy pasztorál.lát. amely a provence-i néphagyományokon alapult! Ez egyben a Régi Franciaország a színpadon cimen tervezett sorozat első bemutatója volt./- 47 -