Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

Akar egy másik példát is?

Vegyük a Macbethet.

Glamis tbánja csak nehezen szánja rá magát, hogy gazember legyen, a királyságot lgérő boszorkányok kísértő jóslata ás Ördögi lelkű hitvesének sürget5 ösztönzése teszik azzá.

Amikor az első lépést teszi a véres utón, még habozik, ingadozik. De visszanyeri bátorságát s hogy többé ne csússzék el, most már a következő lépést is meg kell tennie, azután még egyet,majd újra egyet, hogy ettől kezdve mindig újabb és újabb lépések kövessék egymást a síkos lejtőn. Gyilkosságot gyilkosságra halmoz. Lassanként lelkiismerete ellen is felvértezi magát s szilárd önbizalommal cselekszik Ettől kezdve emelt fővel halad előre véres utján, hogy végülis az ég és a föld haragját vívja ki maga ellen és öszszeomoljék az elkerülhetetlen bUnhődée súlya alatt.

Ez az aljasság felé vezető erőltetett menet, ez az állandóan gyorsuló futás a borzalomba magában hordozza egy nagyszabású látványosság minden elemét. Egyáltalán meg lehet-e érteni a Macbethet, ha nem látjuk a színpadon?"

És most újra megszólal a telefon.

"Ah, ön az. Szeretnék találkozni önnel. Egy kié változtatás kellene a díszlettervein. Nem nagy dolog, de feltétlenül szükséges. Majd megmagyarázom, miről van szó. Tehát ma este hatkor az Odéonban."

Aztán újra beszélni kezd.

"Igen, minden nagy drámai mü egy-egy hatalmas pantomim.

és ne gondolja, hogy ezzel a megjegyzéssel lealacsonyítom a színházat. Távolról sem. Hiszem a mozgás, a cselekvés maga az élet, amelyben a gondolat legtitkosabb mélységei tükröződnek."

• • •- 27 -i