Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

szemben igazságosnak és testvériesnek kell lennUnk, szeretnünk kell a békét és állandóan az emberi életmód megjavítására kell törekednünk."

Méré. -"Azt lehetne mondani, hogy ön szinte a laikus hitvallás katekizmusát ismerteti."

Gémler. - "Nagyon jól határozta meg.Igen, laikus hitvallásról van szó.És színpadi szerzőinek e hitvallás jegyében kellene dolgozniuk. Meg kellene érteniük, hogy feladatuk a holnap eszményképének kidolgozása."

"Nem fél attól - kérdeztem -, hogy a szerzők ezzel az erkölcsi prédikációk csapdájába esnek bele?"

Gémler. - "Nem, egyáltalán nem. Egyáltalán nem arról van szó, hogy népünket középiskolás fokú erkölcstanra tanítsuk. Olyan eleven művészetre gondolok, amely a nép legnemesebb törekvéseinek szárnyát bontja ki.

Vájjon ma este nem épp annak a színháznak egy megnyilvánulását láttuk-e, amely után vágyódom, s nem épp a Fogolynő nagy sikere kapcsán indult-e meg ez a beszélgetés?

Charles Méré barátunk a mi társadalmi hitvallásunk egyik tételét, az emberi testvériséget magasztosltotta fel. Az a dráma, melyet most láttak, elejétől végig a testvériség eszméje körül forog.

És azt is észrevették, hogy a közönség mennyire élvezte a darabot. Azt hiszem, kellőkép bebizonyította, hogy milyen örömmel látja a színházban saját hitének megdicsőülését.

íme hát az ut a fiatal szerzők számára! Ha ezt követik, akkor drámairodalmunk, ahelyett, hogy sikamlós ostobaságokkal vagy hatásvadászó finomkodásokkal rontaná le saját hitelét, vissza fogja kapni igazi szerepét, ez pedig nem más, mint a társadalom megjavítása. Ha a drámairodalom a mi laikus hitvallásunk szolgálatába áll, visszahódítja majd azokat a csúcsokat, melyeket valaha már elért."

Méré. - "Egyszóval Ön azt akarja, hogy a drámai köl- 16 -