Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

hitvallást képviselnek. Mert egész Anglia Shakespeare,egész

Franciaország pedig Molière Jegyében áldozik."

"Igen - mondtam én nevetve -, de ez igy csak szójáték."

Gémler. - "Egyáltalán nem. Ezek a szerzik olyan gondolatokat Is érzéseket fejeztek ki, melyekért az egész ország lelkesedett. Népük minden embere hatásuk alá került, gyúrták, formálták, alakították őket.Még ma is megihletik és ö szefogják országuk népét.

Szélesebb értelemben véve tehát igenis vallásos érzésről van szó.

A vallás, a religio a szó etimológiai értelmében nem

valami olyasmit jelent-e, ami összeköt, összekapcsol?

» e •

Minden színházi lángelme egyben nevelő is volt, embertárs! felvilágosítására törekedett Is annak az állampolgári hitvallásnak egyik vagy másik alapelvét hirdette, mely nélkül egyetlenegy társadalom sem maradhat fenn.

Az előbb Shakespeare-ről és Moliére-ről beszéltünk. Mindkettő próféta volt, szavaik jótékony lelki mannát jelentettek embertársaik számára, Hem lenne nehéz kimutatni, hogy mit köszönhet a francia nemzeteszmény Molière-nek s mit Shakespeare-nek az angol.

És minden hires színházi szemző, például Corneille, Racine, Beaumarchais hasonlóképp hozzájárult ennek a laikus hitvallásnak a kialakításához, amely az államok élete székára nélkülözhetetlen. Ha Molière maga a társas ösztön, akkor Corneille a hősiesség, Racine az érzékenység, Beaumarchais a társadalmi egyenlőség. Mindezek természetesen csak leegyszerűsített, közhelyszerű megállapítások, de nagyon is könnyű lenne elmélyíteni őket. Valamennyi említett szerző magasrendü igazságok apostola volt, melyeket hol tüzes lelkesedéssel, hol könnyed bájjal, hol pedig fantáziájuk színes játékával fejeztek ki, és ezek az igazságok együttesen mintegy a nép katekizmusát alkotják."- 14 -