Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)
got, felülenielne bennünket az érzékelés primitív sikjain és annak a "gondolati drámának" irányába mutatna, anely a realista színházat először töltötte meg életerővel. Mindezekre _a figyelmeztetésekre különösen szükség van, ha figyelembevesszük, milyen jelentéktelenné válik sok drámairó művészete, még az erőteljeseké is, ha elhagyják a realizmus biztos kikötőjét. És ugyancsak helyénvaló lehet, ha óvjuk őket attól, hogy a mélységet a homályosságban keressék -, a mélység-fetisizmustól, amely, ellentétben a "gondolati drámával", ellensége a világosságnak és barátja a sötétségnek. A lélek homályai,a végzet kifürkészhetetlensége, a hit misztériuma anyagot szolgáltathatnak ugyan az elmélkedő költészet számára, de, hacsak nem segíti őket erőteljes cselekmény és jellemábrázolás, úgy a színpadon könnyen altatószernek bizonyulnak. A "mélység" a szinház költőinek és fűzfapoétáinak sajátos káprázata, amely különösen megnehezíti a realizmus és a teatralizmus hathatós fúzióját. Ezt a káprázatot először Maeterlinck és Andrejev, az egyetemesnek ezek a szentimentálistái, egy felfoghatatlan világmindenségnek ezek a főpapjai karolták fel erőteljesen. Az utóbbi évtizedekben azonban a mélység délibábja különösen az angol nyelven Írókat csábította; Fry és Eliot csupán a legismertebbek,de nem a legrosszabbak a megtévesztettek közül. És nem minden megtévesztett iró hoz létre valódi költészetet, amint azt O’Neill a Dynamoban és a Lázára nevetettben, vagy Williams a Camino Reálban bebizonyította, ügy látszik, a színházban a képzelet tulfut az alkotó képességen és néha elnyomja azt. Azonban ésszerű igényeink a realista-teatralista szintézist illetően semmiképpen sem helyezik tilalom alá a drámai költészetet. Valójában a drámai művészetnek tökéletes zengéséhez több kell, mint pusztán valami "poésie de théâtre". Bármennyire is rá van utalva az ilyen szintézisre törekvő drámairó a maga és a rendező szinpadi képzelőerejére, a nyelvre mégis szüksége van. A szinészi művészet, a izinpadi mozgás finomságai, a legkifejezőbb díszlet és szín- 78 -