Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

külsejű kislány alakjában sokkal hatásosabb lesz természetes, mint természetfeletti környezetben.

A teatralista forradalomban a döntő tényező nem pusztán a képzelet, hanem a színház és a dráma formalizálására irányuló képzelet volt. Az a premissza, hogy a színház művészet és hogy a művészet konvenciók szövevénye, velejárója a formalista hozzáállásnak. A teatralizmus célja, hogy uj valóságot teremtsen a színpadon - a művészet valóságát.Tennessee Williams, noha semmiképpen nem ő oz első iró, aki ezt a nézetet vallja, helyesen fogalmazta meg az üvegfigurákhoz irt rendezői megjegyzéseiben!

Manapság mindenkinek fel kell ismernie a fényképszerüség jelentéktelenségét a művészetben; azt, hogy az igazság, az élet vagy a valóság szerves dolog, amelynek lényegét a költői képzelőerő csak transzformálás utján ábrázolhatja vagy érzékeltetheti, úgy hogy a csak a külső megjelenésben fellelhető formákat más formákká alakitja.

És a művészetnek ez a meghatározása, mint lényegiben ábrázolt és más formákká átalakuló igazság, élet és valóság, ugyanugy ráillik a nagy nem-naturalista drámák művészi valóságára is, amilyen az Antigoné és a Hamlet. Williams magyarázata közelebb visz bennünket Alexander Bakehy találó, bár szükségképpen tul-egyszerüsitett megkülönböztetéséhez a szinház realista-naturalista és teatralista felfogása között, amit ő az "ábrázoló" /representational/ é6 "megmutató" /presentational/ művészet közötti megkülönböztetéssel fejez ki. Az ábrázoló szinház, mondta Bakshy, a valóság illúziójára törekszik, mig a megmutató szinház mellőzi ezt az illúziót..."

"Bgy korszerű szintézis lehetőségei

Hogy az átlagrendezők összetákolt teatralizmusa semerre sem vezetett, legfeljebb piaci konjunktúrához vágycsődhöz - az érthető.Hogy az absztrakcióktól kisértett látnokok szertelenségei kudarcot vallottak, az is érthető. A szélsőséges stilizálók olyan Ígéreteket tettek, amelyeket- 60 -