Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

barokk homlokzata előtt. Copeau állandó architektuxális színpada Páriában, továbbá mások kísérletei a szinpadkeretnek a színpadról való kiküszöbölésére a formalista színház keresését tükrözték éppúgy, mint Meyerhold és Tairov kísérletei; Barra ült később kialakított pantomim-technikája folytatása volt a formalista művészet kutatásának; a drámairodalomban pedig állandóan folyt az uj "formák" keresése.

Azok a darabok, amelyeket Yeats 1917 után a japán Nodráma stílusában irt,a különleges konvencionalizálás példáiul szolgálnak. A Márciusi teliholdban a Disznópásztor, aki a darab hőse, arca felső részén maszkot visel, a hősnő, a Királynő pedig el van fátyolozva. Amikor a Királynő parancsára a hőst lefejezik, egy belső függönyt engednek le, mialatt egy szolga egy költeményt mond el, amelyben egy ir királynő a legenda szerint lefejezteti kedvesét. Ezután megjelenik a Királynő, kezében tartva a Disznópásztor levágott fejét; keze és jelmeze jelképes módon vörös. Arcjátékával éneklést miméi, mialatt a Szolga énekli helyette a szöveget, ő pedig dobszó mellett eltáncolja érzéseit. Ezt követően, araikor a feltételezés szerint a Pej énekel, a Második Szolga énekli a Pej szavait, mialatt, mint azt a rendezői utasitás előirja; "A Királynő tánc közben eltávolodik a fejtől, csábítóan és elutasítóan". Tánc közben, amikor a Királynőnek nevetnie kellene, az Első Szolga nevet helyette. A Második Szolga Így szól: "Nevet. Hogyan képes nevetni, mikor szereti a halottat." És az Első Szolga igy válaszol: "Bolond. Azért nevet." És a rendezői utasításban ez áll: "Ismét nevet, mint Királynő". A Királynő ezután hangtalanul felveszi a Fejet, ajkát annak ajkára szorítja és mind sebesebben táncol. Végül lassan lerogy, a Szolgák pedig formálisan befejezik a darabot, kommentárt énekelve olyan értelemben, hogy akik szüzességükben kegyetlenek, azoknak nincs részük "szentségtörésben, de szerelmes éjszakában sem".

A Márciusi telihold a formalista drámairás egy ezél- 53 -