Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)
előtti, mind azutáni színpadi rendezéseiben. És ha Yeats-et a formalizmus kedvelése a magánjellegű színház felé hajlította is, nem lehet kétség afelől, hogy formalizmust mindenféle, tömegeknek szánt produkcióban is lehetett alkalmazni, legyenek azok vallási, hazafias, fasiszta vagy kommunista jellegűek. 1918-ban Meyerhold egy korai bolsevik szabadtéri forradalmi tömegelőadást rendezett, amelynek műsorán Majakovszkijnak, a "futurista” költőnek Buffó-mlsztériuma szerepelt,egy másik "formalista" forradalmi drámával, Emile Verheeren« Hajnaliával együtt. Mindebből arra következtethetünk,hogy bár a formalizmusnak lehetnek politikai megnyilvánulásai, a formalista színház korlátái vagy veszélyei nem lényegüknél fogva politikaiak. Ehelyett joggal bírálhatjuk a magánjellegű mondanivaló önelégült vagy a közösségi mondanivaló tüntető megnyilvánulását, a cselekmény és beszéd merevségét és a szereplők személytelenné tételét, amely vonások sok kísérletben megmutatkoztak. Azonfelül a színjátszás formalista stílusa rendszerint végtelenül káros volt a többdimenziós játék szempontjából.A legnagyobb veszély az automatizálódás volt, tekintet nélkül a darab és az előadás által képviselt politikai állásfoglalásra. Különösen nyilvánvaló volt a merevség és a távoliság akkor, amikor a drámairó eljárása nem engedte, hogy a színészek egymással való aktív kapcsolatban működjenek. "Az olyan színészek tűnhetnek a legvalóezerübbnek... akik félreérthetetlenül azt a benyomást keltik, hogy aktiv kapcsolatban vannak egymással".Még az olyan irodalmi színdarabokban is, amilyen Yeats Márciusi telihold és Eliot Gyilkosság a székesegyházban és dsaládl összejövetel cimü darabjai, amelyekben a színészek beszéde rendkívül világos, a figurák elszigeteltnek vagy kiközösltettnek tűnnek. 72. Albright. Halstead és Mitchell« Principles of Theatre Art. 12o.old. ----------------------------------- 50
