Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

kapcsolatban van a nézőtéren ülő többi emberrel és ezért nem akarja, hogy kizökkentsék abból a normális állapotából, hogy néző a nézők között. Dehát a közönség részvételét célzó fogásoknak rendszerint épp az a célja, hogy nyugodt személyedet kizökkentsenek a kívülálló megfigyelő helyzetéből és "résztvevővé" tegyék őket. A baj csak az, hogy meglepően sok az olyan esemény,amelyben a szabályszerű néző nem óhajt résztvenni és kifogást emelhet, ha olyasmibe hajszolják bele, amiből nagyon is ki akarna maradni. Ha az előadás "baloldali", akkor természetesen elvárják a színházlátogatótól, hogy "átlagembernek" és a "tömegek" /az emberi lényekre alkalmazott e borzalmas közhely!/ tagjának érezze magát. De a színházbajárók egyáltalán nem érzik magukat átlagembereknek; mindaddig, amig a színházban vannak, úgy érzik, hogy rendkívüli emberek. Nincs annál zavaróbb "mesterkéltség", mint amikor jelzik a közönségnek, hogy most a színészekkel együtt a látszatkeltés szinjátékában fog résztvenni. Hogy az, aki színházban van,színházat játsszék - rendkívül viszszássá válhat és ez egyike azoknak a kockázatoknak,amelyekkel számolni kell, ha túlbuzgón érvényesítik a színház teatrallsta felfogását.^®*

48. Mielőtt folytatnék a teatralizmus túlkapásairól szóló beszámolót, a méltányosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy vannak enyhítő körülmények is. Ezeket ügyesen fogalmazta meg jelen sorok szerzője számára az illinoisi egyetem professzora, Barnard Hewitt egyik levelében, amelyből hozzájárulásával Idézek: "ügy látom, hogy osztom az ön bosszankodását vagy elégedetlenségét sok modern dráma és színház szándékolt teatralizmusával kapcsolatban, de gondolok arra is, hogy némelyik drámairó készakarva hívja fel a figyelmet drámájának teatralizmus ára, nem félénkségből vagy azeszélyeskedésből,hanem komoly dramaturgiai céllal. Ez minden bizonnyal igaz Brecht vonatkozásában... Sőt, mindaddig, anig a teatralizmus a dráma és a színház elvárt formájává nem válik, a közönség továbbra is mindig megdöbben majd bizonyos fokig, tekintet nélkül arra, hogy mennyire sikerült az Írónak a szándékoltságot elkerülnie. És azt hiszem, a drámairó nem lehet teljesen szándékoltság nélkül mindaddig, amig a teatralizmus nem vált megszokot- 35 -