Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

sonló dolog/ bár a képtelen zöld paróka ellenére is magam előtt láttam az egész erdőt a darab általános meierholdi megoldásában./ Nem voltam még teljesen felkészülve a harcra, nem volt megfelelő erőm ahhoz, hogy hangosan és bátran küzdjek például a "metronom-ritmus" ellen a színházban, amelyet Ferdinandov vezetett be, s amelyben még Osztrovszkij Viharjának szövegét is kicsiny részletekre bontották és sírra kényszeritették a színészeket, hogy mechanikusan hangsúlyozzanak minden szótagot, vagy hogy harcoljak Porreger szinháza ellen, amely valahol az Arbaton állt. Akkoriban fiatal koromban semmit sem élveztem jobban annál, mint amikor elmentem ennek a színháznak az előadásaira, félbeszakítottam a játékot és hangosan mindenki fülehallatára kijelentettem, hogy ez nem szinház,hanem gyalázat., Azután kihivtam a nézőket a nézőtérről az előcsarnokba, hogy elvitatkozhassunk a forregeri "szinházi elvekről". Mindezt teljesen mély meggyőződésből cselekedtem. Forrongott bennem egyrészt az ifjúság, másrészt pedig a düh az esztétáik ellen. S amikor megtiltották, hogy belépjek a szinházba, különféle, a jegyszedők számára felismerhetetlen öltözetet húztam magamra, még női ruhát is. Egyszerűen képtelen voltam elviselni ezt az esztétizáló szinházacskát.

De abban az időben, amikor a Vasáradatot kezdtem szinpadra alkalmazni j már távol volt tőlem az ifjúság "tavaszi áradása" és sokkal komolyabb szemmel nézhettem körül. Páadásul engem is heves kritikák értek, hogy túlságosan sokat foglalkozom a formával, sőt, hogy "formalista" vagyok. Különösen a RAPP vezető csoportja vádolt előszeretettel. Gondoljuk csak el: az összeomlás bemutatójának alkalmából a vita.... három teljes napig folyt! Gondoljuk csak el mennyire felháborítottam azokat a borbélyokat, akik a művészetben mindent egyformáira akartak nyirni.

A Realista Színházban /a Művész Szinház volt IV.Stu- 95 -