Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

az ő hasznára állítottak fel. Chaplin rendkívüli mértékben kibővítette a film sajátosságának kereteit /színészi területen/, mint ahogyan Eizenstein^Pudovkin és Dovzsenko ugyanezt tette zseniális módon a filmrendezés területén.

Érthető, hogy lehetetlen "elszakítani a formát a tartalomtól" és az előbbit az utóbbitól függetlenül tanulmányozni, de lehetetlen kizárólag a tartalom meghatározásával magyarázni az illető tartalom művészi megoldásának realizmusát.

Például az irodalom alakjaiban vagy más művészeti ágakban Chaplin maszkja erőltetett, mesterkélt, természetellenes volna. Ugyanez áll a festészetre is. Chaplin emberkéi elragadóan torzak lennének szoborban. Chaplin maszkja kizárólag a filmen érzi magát jól, bár a színházban született.

S most engedtessék meg nekem, hogy visszaemlékezzem, milyen jelentős művészi hibát követtem el, amikor hagytam magam elragadtatni a filmművészet lehetőségei által, amiről már néhány oldallal előbb írtam - s elhatároztam, hogy minden "valódit" /ami csak a film számára elérhető/ kipróbálok a színházművészetben.

írtam már róla, mennyire vonzott engem minden, ami valódi, ami önmaga által teremtődik az életben, a természetben. Valósággal megrészegedtem az érzékelhető realizmus tapinthatóságától, amellyel Alekszandr Szeráfimovics Szerafimovics leírta a Vasáradatban az embereket, az állatokat, a földet, a nyerget, a természetet és a levegőt.

Ismerik önök az elhordott, esőáztatta, szélfutta katonaköpenyek szagát? Tudják önök, milyen az illata a nyergeknek, a bőrszíjaknak, ismerik önök a széna illatát,amelyet lassan rágcsálnak a lovak? Ismerik önök a katona kása izét, amelyet kissé odaégettek a tábortűznél? El tudják- 93 -